im PONS Wörterbuch
dēvītātiō <ōnis> f (devito)
- devitatio
-
| Kasus | Singular | Plural |
|---|---|---|
| Nominativ | dēvītātiō | dēvītātiōnēs |
| Genitiv | dēvītātiōnis | dēvītātiōnum |
| Dativ | dēvītātiōnī | dēvītātiōnibus |
| Akkusativ | dēvītātiōnem | dēvītātiōnēs |
| Ablativ | dēvītātiōne | dēvītātiōnibus |